Az utóbbi években-évtizedekben oly sok sületlenséget olvastam, hallottam, hogy többnyire nem méltatom reakcióra sem a megnyilatkozásokat, sem azok elkövetőit. Amikor azonban szellemileg halmozottan hátrányos helyzetű figurákról van szó, akik olyasmibe ártják magukat, amihez annyit értenek, mint tyúk az űrrepüléshez, olykor kivételt teszek, már csak az utókor javára is.
Tisza István szobráról és személyéről van szó, pontosabban az azt övező félreértésekről. E félreértések és ostobaságok nem is magát Tiszát érintik csupán, sokkal többről van szó, már csak a történetbe kevert személyiségek okán is. Nem Tiszát akarom megvédeni, nem is igen szorul rá, hanem megdöbbenésemnek óhajtok hangot adni, hogy mennyire sematikusan progresszív (vagy fordítva, oly mindegy) némelyek világképe.
Kiadott szirmát hullajtó pártocskánk Botka László őrsvezető aláírásával egy közleményt. Ebben rövidsége dacára finoman szólva elképesztő mennyiségű ökörség döföli szememet. Itt az egész:
"Nem egy műalkotásról, nem egy szoborról van szó. Vitáról, valós politikai vitáról, érdemi nézetkülönbségről van szó, amelyet elfedni, elhallgatni káros és felesleges lenne. Tisza István gróf szobrának újraállításával nem értünk egyet, azt ellenezzük.
Tisza nem fejezte ki soha, sem saját korában, sem később a nemzet egységét, s ezen életének tragikus vége sem változtat. Ellentétben Kossuth Lajossal, Rákóczi Ferenccel, vagy éppen Andrássy Gyulával, akikre, s akiknek szobrára tisztelettel tekintünk.
Tisza István nem szerette a magyar progressziót, s a magyar progresszió sem szerette Tiszát. Ez egy évszázad múltán sem változott. Mi Ady oldalán állunk.
Egy ugyanazon nemzet részeiként – kormánypárt és ellenzék – közös a történelmi múltunk, s a jövőnk is. Ezt vallani és vállalni minden magyar felelőssége és kötelessége. Ugyanakkor sokkal jobban kívántuk volna – s egyben szándékunkat és javaslatunkat ezúton ki is fejezzük - , hogy Tisza szobra helyett Deák Ferenc új emlékműve álljon a Nemzet Főterén, akinek személye és tevékenysége megkérdőjelezhetetlenül jobban fejezi ki az összetartozásunkat.
Mindezek alapján az MSZP frakciója nem vesz részt Tisza István szobrának újraállítási ceremóniáján."
Nos az ürdöng úr eme mondatban ragadható üstökön:
"Tisza István nem szerette a magyar progressziót, s a magyar progresszió sem szerette Tiszát."
Ugyebár világos? Ha Tisza rühellte a "progressziót", akkor nem is testesítheti meg a nemzet egységét. Mondják, drága elvtársak, Nagy Imre, akinek szobra van a Parlament csücskétől nem messze, aki 1956. október 23-án este még "elvtársaknak" szólította a népeket, és akit ezért üstöllést ki is fütyültek, mikor testesítette meg a nemzet egységét? Hogy élete legvégén valóban derekasan viselkedett és vállalta a halált is, megalázkodás nélkül, az nem változtat a tényen, hogy fölöttébb hosszú ideig szolgálta azokat a pusztító hatalmakat, amelyek 45 után (és már nem először, de akkortól végképp) sarkaiból fordítottak ki egy országot.
Az különösen mulatságos, hogy egy rövid kommünikében sikerül Deákot és Kossuthot összehozni mint a nemzet vitathatatlan nagyjait. Eltekintve az én szubjektív (?) megítélésemtől, nem olvasták tán az elvtársak a Cassandra-levelet? És azt a kis kötetet, ami "Párbeszéd a kiegyezésről" címmel Kossuth és Deák pengeváltásainak lenyomata? Mellesleg ez esetben alighanem Kossuthnak volt igaza, ha nem közös a külügy és a hadügy (valamint a pénzügy...), kétséges, hogy 14-ben belépünk-e a világháborúba. Bár Magyarország geopolitikai helyzete aligha engedte volna a háborúból való kimaradást. Egyébként amúgy Tisza ellenezte a háborút...
Kossuth és Deák részletes értékelése ezúttal elmarad, elég annyi, hogy egyiküket sem igen kedvelem. És vajon melyikük fejezi ki a nemzet egységét a fentiek fényében???
Kossuthról két apró megjegyzés: miközben ő nyugaton (és keleten), Törökországtól Anglián át Amerikáig ünnepeltette magát, de legalábbis jól megvolt (Törökország), itthon halomra ölték a forradalomban résztvevőket, hosszú börtönbüntetéseket szabtak ki, és ez akkor is igaz, ha időrendi sor szerint jórészt nem párhuzamosan zajló eseményekről beszélek. Ehhez képest Nagy Imre legalább meg tudott halni...
Ja, és volt valami vidini levél is nemdebár. Kossuth kinevezi Görgeyt, aztán egyedül az ő nyakába varrja a honvesztést: "Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn." Hogy nem szakadt Kossuth nyakába a plafon! Aki valami igazán mocskos dologra vágyik, olvassa csak el ezt a levelet. És ez csak egy cérnaszál abból a vizes lepedőből, amit rá tudnék húzni nemzetünk nagyjára. A nép, az istenadta nép, évtizedekig várta vissza Kossuth apánkat, hogy majd Kádárra biggyessze rá újra ezt a familiáris elnevezést. Egyik jobb, mint a másik.
A legérdekesebb vagy -ordenárébb kitétel ez ebben a közleményben: "Mi Ady oldalán állunk."
S ezzel el is érkeztünk a csúcshoz vagy mélyponthoz - kinek mi a tetszőbb.
Mármost Ady -többek között- emígyen nyilvánult meg Tiszáról:
"Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot.
Mert ő is az Idők kiküldöttje
S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze
Hunnia úri trágyadombja,
Ez a világnak nem közösse."
Ezzel is egyetért az MSZP?
A fentiek nem túl finom szavak egy rongy embertől. Mindenki legyen erős: Adyról beszélek, s nem volt tévedés az előző mondat végén álló szó ragja.
Ady Endre kiváló költő volt és selejtes ember.
Nem is hivatkozom az "Elbocsátó, szép üzenet" mérhetetlen aljasságára, ami akkor is aljasság marad, ha százszor szép sorokba bújtatta a szerző, s mámor olvasni, de rút mámor, mert pusztító. Ha van karaktergyilkosság a földtekén, hát ez az. Csömöröm van olvastán, mégis elolvastam sokszor, mert van a gonoszságnak olyan foka, ami már-már elbűvölő.
Ha valaki azt hinné, szerelmi őrületben tett kijelentések megbocsáthatóak, különösen ha költő is az illető, azt megnyugtatom, van még tovább is. Sok-sok "tovább" van. Ízelítőnek csak kettő, hátha tanulnak még valamit a szociálista elvtársak.
"Az emberek ordítanak itt, hogy jön a vörös nacionalizmus. Eközben minden bástyát elfoglal a fekete nacionalizmus (értsd: a Vatikántól vezérelt klerikális elit). A vörös nacionalizmus a nemzeti társadalmat és nemzeti kultúrát sehol sem bántja. Meglátjuk, ilyen ártatlan lesz-e a fekete is." (A piaristák; Budapesti Napló 1906. május 11.)
Aha, kibújt a (szoci) szög a zsákból. Az ártatlan, szép, vörös nacionalizmus, amitől nem kell félni, sőt. Már 19-ben megmutatta magát ez a vörös nacionalizmus, rácáfolva a látnok Ady hagymázos történelem- és társadalom- és politikafelfogására. Kár, hogy AdyBandi nem ismerhette Kányádi "vörös villamosát". Az meg még nagyobb kár, hogy úgy látszik, szocialista fivéreink és nővéreink sem, vagy ha mégis, nem tanultak semmit, se a múltból, se a költészetből.
Ady persze nem érhette meg a Tanácsköztársaságot, sem a 45 utáni országrombolást. Sajnos. De a párizsi kommünről csak tudott egyet s mást? És ez volna az ártatlan vörös nacionalizmus?
Azon is elgondolkodhatnának nevezett párt meg nem nevezett tagjai, hogy az alábbi Ady-szöveg vajh mennyire felel meg a PC ma ötpercenként hangoztatott elveinek. Érdekes stichje van a szerzőnek, nem? Természetesen nem a "moralisták" pellengérre állítására gondolok... Istenem, ha szegény Csurka mondott volna hasonlót...
"Moralisták
Unalmassá lesz már a folytonos panasz. "Korunk hibái", "társadalmunk betegségei", ezek újabban a vesszőparipák. Ezeken lovagol boldog-boldogtalan, s el lehet mondani, hogy soha annyi szociológus nem botránkoztatta az emberiséget, mint manapság. Minden esetből morált vonni le, mindenkit megítélni, s az egyéni szabadság elveit csak magunkkal szemben tartani tiszteletben - ezek az újabb moralisták alapelvei. Az igazság pedig az, hogy ezek az urak rendszerint a legnagyobb hipokraták [!] és ha semmi egyebet, de az ő hibájukat fel lehet róni ennek a kornak, melynek egy régi anekdota a legjobb jellemzője:
A cigány lopott a vásáron, s üldözőbe vették.
- Fogjátok meg - kiáltják az üldöző atyafiak.
- Fogjátok meg - kiáltja leghangosabban a cigány...
...Felesleges a mesét tovább mondani. Sok cigány van a mi moralistáink között!" (Debreczeni Hírlap 1899. február 8.)
Nos, úgy tűnik, Adynak és kései, de nem kevésbé buta és elfogult utódainak -ha Ady oldalán állnak- legkevésbé sem az a bajuk, hogy Tisza nem testesíti meg a nemzet egységét. Mert vagy osztják Ady véleményét Tiszáról (is), vagy nem tudják, mit beszélnek.
Ugyanabban a betegségben szenvednek még mindig, azt képzelik, a "progresszió" a mindenség egyedül helyes vezérlő elve, holott a progressziónak még a tartalma sem egészen világos, kivéve, hogy a beavatottak értik belőle egymást. Tudják, mit akarnak. Terrort. Ha mást nem, hát véleményterrort.
"mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."
Utolsó kommentek