Járok a pesti töredezett, koszos aszfalton, akármerre nézek - mocsok. Nemcsak az összefirkált házfalak, rommá zúzott telefonfülkék, elhajigált kukába való holmik rontják a látásomat, hanem legalább ennyire a rengeteg reklám, jobb esetben "csak" bugyuta, rosszabb esetben sötét elme és lélek hozadékai.
Nemrég hatalmas ponyván szembesültem az alábbi förmedvénnyel.
Elnéztem ezt a hölgynek nehezen nevezhető jelenséget, előbb elborzadtam, aztán sajnálni kezdtem. Őt is, meg azokat is, akik rácuppannak az efféle borzadályra.
Megpróbáltam megtippelni az életkorát - nem sikerült. Úgy néz ki, mint egy gyereklány, egy serdülőfélben lévő hormoncsomag, akiből az utóbbin kívül nemigen látszik semmi. Tizenhárom és fél éves éppúgy lehet, mint harmincnyolc, szélárnyékban. A tekintete rémisztett meg igazán, halálosan unott, mint aki már mindent ismer a világból - bár valójában semmit sem tud, ugyanakkor kihívó, bár hogy hova, ne firtassuk...
Piros rúzs, mesterségesen fehérített arcbőr, hogy Michael Jackson-klón-e vagy csak a kozmetikusok rémálma, nem is számít. Iskolából jön vagy drogdiszkóból? Olyan mindegy...!
Hölgyeim és uraim, ez volna korunk szépségideálja? Köszönöm, nem.
Utóirat: vajon mit reklámoz őkelme? Elárulom: ruhát. Csak nem tudom, kinek.
Utolsó kommentek